|
Ez tulajdonképpen nem sokszorozó, hanem egy szimmetrikus táp (Greinacher-féle). Mégis dupla csúcsfeszültséget lehet elérni vele, és így nagyobb feszültség érhető el, mint sima egyenirányítással. A működése pofonegyszerű, a felső kondenzátor pozitív csúcsfeszültségre töltődik, az alsót pedig a negatív csúcsfeszültség tölti fel. A kondenzátorok sorosan kapcsolódnak, így a rajtuk mérhető feszültség összeadódik. Ez a kapcsolás valamivel jobban terhelhető, de erősen függ a kapacitástól, és a meghajtó generátor teljesítményétől. A rajzon találunk egy ellenállást, ami látszólag értelmetlen, ki akarna 500W-os, 1Mohmos ellenállást bekötni a kimenettel sorba egy tápon? A dologban van hátrány is természetesen, hiszen ez az ellenállás mindenképpen elég erősen rontja a hatásfokot. Miért is kell akkor ez tehát?
A dolog lényege, hogy ha a sokszorozót egy feszültséggenerátornak tekintjük, akkor rendkívül kicsi a belső ellenállása. Ez azt fogja magával vonni, hogy mikor elkezdjük terhelni a kimenetet, valami jó kicsi terheléssel, pl. rövidzárral, ez a generátor nagyon nagy áramot fog leadni, méghozzá igen rövid idő alatt, és igen nagy feszültség mellett. Ezután a belső ellenállása rohamosan nő, végül közel 0V-ra esik le a feszültség. Azaz egy kisülést kapunk a kimeneten, ami - lévén legalább 50-100kV-ról van szó - igen messzire, és hangosan fog átcsattanni. Persze ezt leginkább a kondenzátorokban tárolt energia befolyásolja, az energia pedig négyzetesen függ a feszültségtől, és csak a kapacitás felével arányosan. 50kV és 32nF eredő kapacitás esetén 40J az energia, ami 4-5 centi távolságú levegőben összpontosul, és igen zavaró, hangos csattanásban és fényben nyilvánul meg. Az áram itt többszáz amper is lehet.
Ha az ellenállás be van kötve, azzal ezt a feszültséggenerátor belső ellenállását 1Mohm-mal megnöveltük. Persze, ha kiszámoljuk, itt is 50mA áram jön ki 50kV mellett, és bizony ez is nagyon beterheli a feszültséggenerátort, ami esetleg 5-10mA leadásával lenne boldog. Viszont ez segít abban, hogy megtartsa a feszültséget a kondenzátorbank, nem pedig 0 és 100kV között ugrál. Tehát elmondható, hogy a soros ellenállás egyben stabilizálja a feszültséget, és korlátozza a kimeneti áramot, megnövelve a sokszorozó belső ellenállását. A kimeneten így egy ívet kapunk, aminek teljesen elviselhető a hangja. A soros ellenállás védi a diódákat is, hiszen nem szeretik azok sem, ha hirtelen esetleg több amper folyik rajtuk keresztül. Összességében tehát, elsőre ugyan nem tűnik bölcsnek egy soros ellenállás, azonban a felsoroltakat átgondolva már egyértelmű, hogy az ilyen nagy feszültséggel üzemelő tápokat el kell látni egy ilyen soros ellenállással. Az előző rajzokhoz is oda lehet rakni, az elmondottak azokra is vonatkoznak.
Megvalósítás:
|
