|
A szűrés legfontosabb 2 feladata: 1. akadályozza meg a nagyfrekvenciás komponensek keletkezését a hálózati feszültségben 2. akadályozza meg a nagyfeszültségű oldalon a normál reakcióidejű diódák (vagyis a hálózati frekvenciához készült diódák) elhalálozását. A szűrés lehet R-C ; R-L ; L-C . Mivel itt túl nagy teljesítményű ellenállást kéne használni, ezért a tekercs-kondenzátor szűrés a legegyszerűbben használható. A nagyfrekvencián a kondenzátor rövidzárnak tekinthető, ezért párhuzamosan kell kapcsolni a két nagyfeszültségű ággal, hogy kiszűrje a nagyfrekvenciás komponenseket. A tekercs nagy frekvencián egyre nagyobb ellenállással rendelkezik, így ezeket sorban (mindkét ágra egyet-egyet) kell bekötni. Így gyakorlatilag kétszeresen is védekeztünk a káros frekvenciatartománytól. Méretezés szempontjai egész egyszerűek, az induktivitásnak, és a szűrőkondenzátornak minél nagyobb értékűnek kell lennie. Ez így végülis egy aluláteresztő szűrő, ami átengedi a DC szintet. Ha egy pontos frekvencián (mondjuk a szekunder oldal frekvenciáján, vagy annak felharmónikusán) szeretnénk szűrni, akkor természetesen a thompson képlettel kell egy rezgőkört számolni, és olyan értékekkel helyettesíteni a kapacitást/induktivitást. Tulajdonképpen a graetz utáni pufferkondenzátor egyben szűrési feladatot is ellát, DE ha nem bírja a nagyfrekvenciát (olajos kondi) akkor az hamar felmelegszik, felrobban/tönkremegy. Ezért kell a szűrőkondenzátort fóliából vagy egyéb nagyfrekvenciát tűrő anyagból készíteni, illetve venni. Általában max 10nF elég szűrésnek, 1kW alatt pedig 1nF is elegendő. Induktivitásnak pedig valóban használjunk akkorát, amekkorát csak lehet. Így nézne ki a rajz:
|